Meghívó!

Szeretettel várunk mindenkit!

Gavatunk!!!

A Miskolci Egyetem Kulturűlis Antropológia szakán ismét megszervezésre kerül a Gavatás eseménye!


2016. szeptember 27. 19:00-tól a Liget Vendéglátóipari és Wellness Központban.
Belépőjegy: 500Ft ( amelyből az eszközöket finanszírozzuk a feladatokhoz)

Várunk szeretettel minden kedves érdeklődőt, Gazemberré Avatottat és avatatlant egyaránt e jeles eseményre.

Aki csatlakozni szeretne az Antropomorf Művészeti Műhelyhez, az minden évben hivatalosan ezen az eseményen teheti meg.

Amit hozz ha csatlakozol:
- Debilindexed (bármilyen tárgy amire jegyeni lehet az elvégzett feladatokat)
- Színes ruháidat (a lényeg hogy minél színesebben öltözz!)
- Jókedved
- És ismerőseidet, akik kötődnek az antropológiához


Miért ne ijedj meg a feladatoktól?

Nincs mitől félni, nem gonoszkodunk, nem szivatunk, a lényeg a felhőtlen szórakozás és a kreatívitás kibontakoztatása!
Nem eszünk meg senkit és mindenkit szerettettel várunk!


Gyere el!

És ha még mindig gondolkoznál, itt a tavalyi beszámoló

És itt találjátok az eseményt Facebookon

Ma[G]avatás

Hogyan is kezdődött?

Ahogy kis gólyaként megérkeztem a Miskolci Egyetemre nagy lelkesedéssel vetettem be magamat a selmecbányai hagyományőrzésbe, ahol rögtön az első oktatáson kaptam egy olyan feladatot egy végzős antropológus Firmától, hogy írjak esszét az Antropológus Gavatásról. (Ennek eredménye itt olvasható.)

Már az interjúk alapján beleszerettem a Gavatásba, és el is határoztam, hogy újjáélesztem, de ezúttal olyan formában, hogy semmi köze ne legyen a selmeci hagyományőrzéshez. Így szaktársam, Pomázi Szonja aljas A szivárvány elbújhat mögöttem segítségével nekiálltam módszeresen kigyomlálni a selmeci hagyományokra emlékeztető elemeket és új ötletekkel tarkítani a mi Gavatásunkat.

Kihívást jelentett még az is, hogy minket elsősöket, nem volt ki gavasson, mert senki nem volt már gavatva az intézetben. Így elterveztük, hogy ebben az évben először magunkat fogjuk gavatni, tehát magavatunk.

Az eseményre végül 2016. március 22-én került sor a Liget sörözőben. A színes ruha kötelező volt, plusz mindenki hozott magával egy debilindexet (bármilyen tárgyat, amit lehetett indexnek használni - volt fénykép, söröskorsó, harisnyás doboz). Érkezéskor mindenkit egy titokzatos választás elé állítottunk, hogy kulturális, vizuális vagy alkalmazott, és a válaszától függően kapott egy ajándékfelest. Majd a csapatok összeálltával indulhattak is a próbatételek: logikai kvíz, betűfestés/dekupázs, zenealkotás kacatokból, szoborkészítés ruhadarabokból. Mikor mindenki átment az összes próbatételen, megkezdődött a Törzsalapítás. A tanárok, az elsősök és a felsőbb évesek alkottak egy-egy törzset. Megbeszélték a törzs nevét, totemállatát, a hivatalos köszöntést, majd egyesével mindenkinek az aljas nevét, ezután együtt elmondtuk az Esküt.

Ekkor kellett rájönnöm, hogy több mindent terveztem, mint amennyi az időbe belefért, így ettől a ponttól szabadon folyt tovább a jókedv és az alkohol, az ötleteimet pedig megtartottam az elkövetkező évekre.

A visszajelzések nagyon jók voltak, mindenki jól érezte magát, sokan dicsérték, hogy elsőéves létünkre így össze tudtunk hozni az embereket, és bíztattak a folytatásra, amit meg is ígértem. Rengeteget kaptam az intézettől, és most, hogy a megszűntetés ellen küzd, még inkább úgy érzem, bele kell adnom apai-anyait, hátha a lelkesedésemből ragad át másra is, és együtt kihúzhatjuk a kátyúból a magyarországi antropológia oktatást. 

Mucsi Eszter aljas Az antropológia védőszentje

ATM - MINDENKINEK

Az Antropomorf Társadalomtudományi Műhely várja szeretettel minden antropológia iránt érdeklődő aktív hallgató jelentkezését, aki részese kíván lenni műhelymunkánknak!

Mi is ez?

A műhelyt pár éve hozták létre antropológia hallgatók a Miskolci Egyetemen, hogy szakmailag és barátilag összekovácsoljon minket. Rendezvényekkel, előadásokkal, szakmai napokkal egymás segítésére.

Most ezt szeretnénk újjáéleszteni!

A Miskolci Egyetemen a Bölcsészettudományi kar kicsi, ezen belül még kisebb intézet vagyunk, és mégse ismerjük egymást.
Ezen akarunk változtatni ezzel az öntevékeny csoporttal.

Csatlakozz!

Mit csinálunk?

  - rendezvényeket szervezünk,

                               ahol az antropológiáé a főszerep.(Gavatás, karácsony, farsang)

 - segítjük egymást,
                               (Gavatás, Karácsony, Farsang, Szakmai napok)

 - blogot írunk,

                               ahol lehetőséget biztosítunk nektek szakmai publikációkhoz.


Ha csatlakozol mit tudsz csinálni?

- Megismerheted és segítheted a szaktársaid

- Bármilyen ötleted van, itt kibontakozhatsz!

- És ha nincs kedved aktívnak lenni "csak" jólérezheted magad a rendezvényeken.


Hogy tudsz csatlakozni?

Egyszerűen csak azt mondod, hogy szeretnél része lenni a csapatnak. (Szólsz, írsz nekünk, megállítasz a folyosón stb...)

Évente egyszer Gavatást tartunk, ahol be(G)avatjuk az új tagokat és innentől hivatalosan is a csapat része lehetsz (erről bővebben hamarosan!)


Várunk szeretettel!

                                                                                                          a Műhely tagjai

Antropológus Gazember Avatás Története

Amikor az ember a kultúra hálójában vergődő állat

És elementáris transz van a szakrális ittlét alatt

Amikor a másság iránti érzékenység ezotéria

Akkor a recens probléma aspektusából incesztusz a diszciplina

A kommunikáció halott ha individuálatlan a kollektív tolerancia

Ezért mindenben a minden a kulturális antropológia

A Miksolci Egyetemen a kulturális antropológia szakkal szinte egyidős hagyomány a Gazember Avatás, amit a bennfentesek csak gavatásként emlegetnek.

A szakra jelentkezett naiv hallgatóságnak két estét kellett eltöltenie egy vendéglátó ipari egységben, ahol felsőbb éves diákok alkotta tanszékek várták őket humoros, olykor szívatós feladatokkal. Majd pár nappal később megtartották a keresztelő ünnepséget.

A Gavatás tekinthető a selmeci hagyományok változatának. A szak megalapulását követően nem sokkal az antropológus hallgatók tartottak egy túl jól sikerült szakestélyt a bölcsész épület kék termében, melynek hatására megtiltották nekik a hagyományok szakestély formájában történő őrzését. De a felsőbb éves diákság nem nyugodott bele, hogy megfosztották őket hagyományaiktól. Összeültek, és megalkották az antropológus gavatást.

A selmeci hagyományokkal ellentétben itt tilos volt fekete-fehér ünneplőben megjelenni. Elvárás volt a minél tarkább, minél színesebb öltözet, hiszen a sztereotípia szerint az antropológusok mind hippik. A felállított öt - tíz tanszékeken nem folyt oktatás, a gavatandó hallgatóknak kreatív feladatokat kellett elvégezniük, általában egy tankészen egy féle feladatot lehetett kapni, vagy tételt lehetett húzni, esetenként a felsőbb évesek egyéni vizsgák keretein belül tették fel kérdéseiket a megilletődött antropológus palántáknak a kultúrák útvesztőivel összefüggésben. De előfordulhattak spontán feladatok is, mint egyik évben, mikor valaki erős mosópor illatú ruhákban jelent meg, azt a feladatot adták ki egy másik nebulónak, hogy keresse meg a Coccolino macit. Az alapító atyáknak és anyáknak csak a kreativitás szabott határt. A feladatok sokkal inkább a poénokról szóltak, nem volt jelen az a szigorú, katonás hangulat, mint a selmeci hagyományokban. Indexe itt is volt mindenkinek, hogy fel tudják jegyezni a tanszékeken való részvételt. Ha mindenkinek betelt az indexe, a vizsgák véget értek.

Pár nappal később megtartották a keresztelőt, melyen az elsősöknek egy közös nagy előadást kellett tartaniuk, vagy vizsgabiztosok és tanárok előtt elvégezniük egy spontán feladatot. Ha átmentek, választaniuk kellett maguknak egy keresztapát és egy keresztanyát, akiktől az alias mintájára aljas nevet kaptak. A gavatást hatalmas bulizással zárták.

Ez a hagyomány hosszú ideig népszerűbb volt az antropológusok körében, mint a selmeci, de öt - hat éve a szak meggyengülésével teljesen kikopott, és a tanárokon kívül már senki nincs az egyetemen, akit gavattak volna.

A szak ma már a megszűntetés ellen küzd. Mikor idejöttem, azt hittem hallgatótársaimmal együtt mi leszünk az utolsó évfolyam, amelyet elindítanak, de az intézet tanárai ma is tárgyalásokat folytatnak a kulturális antropológia szak életben tartása érdekében.

Az én célom az, hogy újjáélesszem a hagyományt!

Tartsunk Magavatást! Béreljük ki a Ligetet! Állítsunk tanszékeket, melyeket mindenki végigjár, még azok is, akik a feladatok kiadásában részt vesznek. Az eseményről készíthetnénk videót, hogy azzal népszerűsítsük a szakot. Így a következő években a gólyákat nem egy haldokló intézet várná, hanem egy pezsgő diákélet!

Kotics József és Keresztury Ágnes elbeszélése alapján

Írta: Mucsi Eszter